Keskeny az az út, s a Szer mentén szélesedik

 A teremtett világban rend van, szerető rend, éltető rend, megtartó rend, tápláló rend, oltalmazó rend, tanító rend. Rend van az anyagban, a szellemi síkokon, a természetben, a csillagok járásában, rendje van az ember világának és a lelkének is. Különleges anyanyelvünk van, ezt a rendet jeleníti, fogalmazza meg nekünk, éljünk hát a lehetőséggel. A Szer magyarul mindig is ezt a rendet jelentette, a világunkat átitató, megtartó, Szerető rendet. A Teremtő ezzel a Szerrel tartja fenn a világmindenséget. EGY Szer-tartás az amiben élünk, a Teremtő tartja, adja a Szert nekünk, az Ember pedig törekszik felérni hozzá, lelke emelésével, jóságával, szeretetével  teljesedik afelé, amiből lett. Ez a magyar világkép.

Az embernek lehetősége van ezt a Szert lényével, lelkével érezni, megélni, elfogadni, befogadni, továbbadni, látni, érteni, tudni, etetni, szert-etetni, szert-enni. Rajtam áll, hogy milyen mértékben teszem ezt. Rend az ember világában, lelkében, sorsának fonalán mindig is van. Én tévedhetek el, Én csukhatom be a szemem, Én dönthetek úgy, hogy ezt nem érzem és nem látom és nem értem, Én háboroghatok, még tagadhatom is ezt. De a meder ami megtart akkor is ott van, körülöttem. A Szer éltet, oltalmaz, vezet, tanít, emel, nemesít. A Szer útján járó ember megbékél, összhangba kerül saját magával, megérti a történetét, méltón éli a sorsát.