Bántalom

 

„Ez nem az igazi. Nem pont az. Nem ezt szerettem volna. Nem úgy sikerült. Nem az lett belőle. Nem erre vágytam. Úgy érzem, nincs már lehetőség arra, amit megélni szeretnék, úgy, ahogyan vágytam.
Hiábavalóság.
Megállít egy befelé fordító erő.

Így már nincs kedvem. Én nem ezért kezdtem bele. Nem erről volt szó. Az elején másnak tűnt. A figyelmemmel a vágyam hiányát látom, az érzelmeimmel a megvalósulatlanságot élem. Így kevesebb…
Meghiúsult a vágyam, és ezáltal én is kicsit kevesebbnek érzem magam. Így már nincs kedvem. Egy értékkel kevesebb. Pedig…

Másra számítottam. Nem jól láttam, nem jól terveztem, nem jó helyre adtam magam. Nem így…
Kimaradtam, kihagytak, nem vettek észre.

Úgy érzem lezárult a vonzalmam útja, így már nem akarom.
Eltűnök a külvilágból, befelé fordulok inkább, legalább ott legyen…
A házamba húzódom, lassan összegömbölyödöm, és ha hozzám szólsz a tüskéimet mutatom.

Bajom van, vedd észre magadtól.
Most inkább megvonom magam tőled.
Most magammal vagyok elfoglalva. Hagyjatok.”