Forradalom

“Háborog a lelkem.
Itt az idő: lerázom az igát.

Valami visszafogja a vágyam megvalósulását, saját magam megélését.
Amiben a külvilág meg akar engem másítani, amit rám akar erőltetni: nem fogadhatom el! Megvédem magam.

Forradalomnak akkor jön el az ideje, amikor az akadály túl sok vágyat, érzést rekesztett már meg. Mint ahogy a gát felduzzasztja a folyó vizét. Megjelenik a küzdelem, amely összegyűjt bennem mindent, amivel nekimehetek a gátnak – segít összpontosítani a figyelmemet arra, hogy megtaláljam a leggyengébb pontját.

Ki akarok szabadulni, folyni akarok a rendes medremben – arra, amerre én akarok. Ehhez most erő kell: megyek, és összegyűjtöm. Nem lehetek én a gyengébb.

Megélem, hogy megütközöm, megpróbálom elsöpörni az akadályt. Azt, ami az utamban áll. A forradalomnál már ki akarsz törni, az a célod, hogy a megrekedés okozóját elsöpörd. Van valami vagy valaki, aki megtestesíti számodra az akadályt.”

Dühös, ellenáll, lázad, szembekerül, összetűz.