Önuralom

Egyensúlyban vagyok, nem érint meg.
Valami megtart középen. Magam ura vagyok – belül.
Kisimultam. A lelkemben vagyok Én.

Nem kell már semmibe kapaszkodnom. Sem a birtokomba, sem az eredményeimbe, sem a véleményembe, még az igazamba sem.
Tudom, mire vagyok képes. Vállalni is tudom. Nekem ez már megy. Most nem én vagyok a mérvadó. Ez most nem rólam szól.
Magam ura vagyok – belül.

Egyensúly van bennem. Szeretet is van, erő is van, .. értem. Tudom szeretni ezt, így is. Nem húz sem álmom, sem vágyam, sem a külvilág nem billent ki. Ez már nem jelenthet veszélyt. Inkább adni szeretnék, ha lehet.
Kereknek érzem magam. Nem kell befogadnom, vagy magamra vennem a helyzetet ahhoz, hogy rálátásom legyen.

Megfontolt vagyok. Még a gondolataimnak sem kell sietniük.
Az önuralom egy nyugvó gömb a lelkemben, amiből ki sem kell mozdulnom ahhoz, hogy tudjam: hogyan viszonyuljak, mit kell tennem.
Az önuralom: belülről fakad. „Elérmény.” Annak következménye, hogy eljutottál egy pontig az utadon. Akinek önuralma van, annak ereje van – ennek eredete az ér, az út, melyet már bejárt, s melyet maga mögött tudhat.
Felülemelkedés, kitágulás/tudattágulás. Többlet, nemesség.

Egy birtokom van itt csupán, ami számomra fontos: a figyelmem. Azon az úton amelyben önuralomig jutottam, képes vagyok irányítani és uralni a figyelmemet. Már nem csapong a külvilág eseményei mentén.